Egy kis álom
Sodródunk a parttól távol
Messze-messze valóságtól.
Ábránd világ, nincsen igaz,
Csak a boldogság a vigasz.
Mi alakítjuk a kopár,
Helyet, most képzeletünk száll,
vigaszt remélünk, menekül,
Az ember talán egyedül.
Ki csak egyedül, azt magány,
Sodorja a hullám hátán.
Ki álomvilágban él, mit
Gondol remél, nevet, kerít?
Lehet hogy ezerszer boldog,
Lehet, két lábon támolyog.
Szava lehet igazabb, mert,
Életébe mesét kevert.
Tán beteljesül az ábránd,
És álmod odakint vár most rád.
Lehet, nem tudjuk, ki tudja,
igazak álmát alussza.
Szabolcs. 2008.3.25.