Kollektív bűnösség
Írta: Papon Dátum: Március 25 2009 17:56:31

---

H

Vannak, akiket az Úr hittel áldott,
Más bárányokat az akolból kivert.
Miért is tette ezt? Az rá a válasz:
Szabad akarattal vert meg az Isten

---

Teljes hír

---

Vannak, akiket az Úr hittel áldott,
Más bárányokat az akolból kivert.
Miért is tette ezt? Az rá a válasz:
Szabad akarattal vert meg az Isten
Minden halandót, ki szabadon választ:
Vagy az ateizmust, vagy az egyházat.
Ez hát a két véglet, de sok a köztes.
Lám egyben azonban egyforma minden:
Bármerre is hajtja szíved a zászlót,
A hétköznapokban rendre és mindig,
Újra meg újra és modern közegben,
Változatlan zsidó-római módra,
Te ismét megfeszíted a Megváltót.

Megfeszíted a szelíd megbocsátást,
A felebaráti szeretetet, és
Hasonló sorsra jut az önzetlenség,
Emberi jóság, hited a csodákban,
És az emberi önfeláldozásban.
Rögtön a másik oldalra sompolyogsz,
Hogyha az utcán meglátod a koldust.
Kapzsin óhajtod felebarátodnak
Kincseit, vagyonát és megkívánod,
Parázna módon, takaros asszonyát.
Te ütsz arcul mást, semhogy a pofonra
Másik orcádat is odatartanád.
Bankot rabolsz, betörsz, hamisítsz váltót,
Sandán lesed, hogyan csörren a persely,
Jó pénzért árulod a megbocsátást.
Akármit is teszel, lépten és nyomon,
Néha akár az Úristen nevében,
Újra és újra, rafinált módokon,
Öntudatlanul vagy vallásos mezben,
Ismét csak megfeszíted a Megváltót.

Mert itt maradt köztünk áldozatával,
Sohasem ment Ő fel a magas mennybe,
Őt csapod balgán mindannyiszor arcon,
Töviskoszorúját nyomod mélyebbre.
Szűzhószín kereszt az egész világra
Vet nagy, ólomnehéz, fekete árnyat,
Ahogy felettünk az égig tornyosul.
Nem hiszed, mit szenvedelme rád rótt.
Jó, ha naponta a parancsolatokból
Egyszerre csakis egyet-egyet szegsz meg.
Újra és újra, kacagva, nevetve,
Majd földre borulva, sírva, zokogva,
Megint csak megfeszíted a Megváltót.

Íme örök bűnöd, vegytiszta vétség,
Más értelemben nincs, nem is lehet,
A népek között, kollektív bűnösség.