Az erdő, mező meséi
Írta: reitinger jolan Dátum: Március 26 2009 09:54:29
Gy
Te szárítod fel a síró fűszálat,
A leveleket lepkévé bűvölöd,
Ha a halódó szirmok futva szállnak,
Az eltikkadt bokrok ágai között.
Teljes hír
A Naphoz
Te szárítod fel a síró fűszálat,
A leveleket lepkévé bűvölöd,
Ha a halódó szirmok futva szállnak,
Az eltikkadt bokrok ágai között.
Imádott Nap, tűzgömbű fényes álom,
Ragyogsz ránk, az élet mézét érleled,
Szertefoszlasz a sűrű légi árnyon,
Korsódból áldásként öntöd meleged.
Te délibábot szülsz a láthatárra,
Kacsintasz a fák között és vermeken,
A fűfodrú mezők illatágyára,
Pöttyöt ejtesz földi teremtményeken.
Kísér testvéred a hűst adó árnyék,
Mi messze nyúlik honnan tüzed fakad,
Ha nem lennél minden szürkévé válnék,
Ezért borítsd ránk sátras sugaradat.
Varázsolsz tűzzománcú égő rózsát,
Erdők ölébe tündért s víznek tüzet,
Téged szomjúz a zsendülő lomb, az ág,
Koldussá válna a Földünk nélküled.