Ne piszkáld lélekbajom, legyél vigaszom
Írta: csak-fater Dátum: Augusztus 15 2007 10:07:51
Szívfejem puha, rózsaszín tollpárnája,
Veled halni majd, ezt kívánom magamnak.
Teljes hír
Rég ismerem, érzem a komoly szavakat,
Elmondani neked, mégsem tudom ?ket.
Dugdosom, álcázom az összes fájdalmat,
Amit id? hozta bölcsességemmel nyertem, t?led.
Mit én tettem izg?-mozgó érzéssé, él?vé, magamban.
Ám mindmegannyit benntartok, velük együtt élek
Nem tudom könnyen rejteni, fogva tartani titokban.
És itt vagyok hátrahagyva a semmivel! Félek.
Semmivel, amiért élhetnék, létezhetnék!
Legyél a semmi, s vele a mindenem!
Cseppet sem könny?, de minden fájdalmat elrejtenék,
Az összes sérülést, mit lélekharcban szereztem.
Csak legyél az életem gyémántkoronája,
Mankója botladozó, esett sorsomnak,
Szívfejem puha, rózsaszín tollpárnája,
Veled halni majd, ezt kívánom magamnak.
Ám titkom, s fájdalmam magammal fogom vinni.
Furcsa, de kellemes ez az íz a számon,
Szemérmetlen csókod aromája, szeretném gyakran érezni,
Mint gyógyír simul a fájdalmamon,
Mintegy kikényszerítve, az elmondhatatlan szavakat,
Elmondani nem tudom, tetteimmel körülírom,
Szeretetb?l építek köréd magas falakat,
Bajomról kíméletb?l hallgatok, míg bírom.