Végtelen ölelés
A gondolat kimondott szavaiból
épülget sejtelmes törékeny hidunk.
Aranyzöld óceánon kavarog a szél
sós hordaléka
íze életemnek.
Könnymosolyú sirály tollruhája alól
bódulatba hívó puha zene szól.
Beletelepszik kiszáradt kutamba
édesvizet adva
lakatlan szívemnek.
A messzeség habján tükörgolyók szórják
elrepült múltidők visszfényeit.
Nedves ajkad fodros hullámai
lebontják vélt sorsom
torz mészkőpartjait.
Szabadítsd ki ősi kőbezárt erőmet
nyisd meg végtelen mély barlangjait!
Érintésed ágyékomban pezsdül
ölelésed forró
folyómmal egyesül.
Szigetem mélyén erdőtüzek égnek
hűsítő permet hull holdarcod pora.
Rámtelepszik lágyan ó alig élek
csónakunk útja
a végtelenbe tart.