kigyúlt a város égett a tenger
szentségek dőltek mind-mind halomra
vak sikolyod holtakat is felver
csitulj szívem és lelj nyugalomra
nincsen itt szükség ily megunt lomra
repedt harangként kondul a hang is
dallamod talmi porlepte ósdi
csendje is gyanús zokszava hamis
ideje volna most felszívódni
felszívódni egy megértő csendben
hol hallgat a szív szárnya sem rebben
rémes tornyain városok szerte
gyötrő kételyem gyöngyeit merte
szétporladt
szétzilált
elveszett
gyöngyeit merte
jó lesz ha húzol a két hű féken
hangod is csended is sérülékeny
gyúltak az erdők gyúltak a rétek
döngött a föld a Sárkány csak lépett
köpött mindenre sárga mérget
pedig csupán a szívem égett