Mint egy film pereg az életem,
meg-megállok, s néha elmerengek,
vajon pár év múlva is itt leszek,
vagy szívedben szép emlék leszek?
Nézed majd gyermeked,s lényében
veled akkor én is ott leszek.
Ott leszek vajon Veled akkor is,
ha fogynak majd dús hajad tincsei?
Kezed remegve érintené a kezem,
és andalognánk beszélgetve csendesen,
mikor hullanak már a fáról a levelek,
s lábunk nyomát az őszi eső mossa el.
Mint egy film pereg az életem,
zakatolva kalimpál nyughatatlan szívem,
olykor hajt az idő, magával sodor az ár,
néha-néha megpihen, hisz elfáradt már.
Nekem kincsem van, úgy hívják szeretet,
ott csillog gyémántként a szívemen.
Lassan minden kövecskéjét feléd szórom,
hogy a lelkedben boldogságvirág nyíljon,
ha bajban leszel, az legyen kapaszkodód,
ha bánkódsz utánam, legyen elég vigaszod,
ha olykor elbánik Veled az élet,ne csüggedj,
csak csukd le két szemed, s én ott leszek Veled.