A MOHÁCSI CSATA
1526. augusztus 29.
Augusztus huszonkilenc kora délután,
A mohácsi síkságon a sereg készen áll.
A teljes létszám úgy huszonötezer fő,
A török hatvanezer, fölénye meggyőző.
Ennek fele harcedzett reguláris elit,
Felvonultat kipróbált janicsárt és szpáhit.
Másik fele az úgymond irregulárisok,
Gyalogosok, akipdzsik és az aszabok.
A magyar sereg jó része zsoldos katona,
Másrészük a nemesek bandériuma.
Van még spanyol, cseh, szerb és német nem egy,
Püspök, főúr, nemes, jobbágy és paraszt egyre megy.
Egyes vezérek mondják, várjunk, hátráljunk.
Mások tanácsolják, inkább most támadjunk.
Lehetetlen bevárni Szapolyai Jánost,
Kinek serege még ki tudja hol állott.
Zágrábnál Frangepán, horvát-szlavón sereggel,
A Dunántúlon jönnek a verbuvált csehekkel.
De minden felmentő több száz kilóméterre,
Bevárni őket a királynak nincsen ideje.
Mikor a vezérek elmondták tervüket,
Lajos, Tomori tanácsát fogadta meg.
Tomori Pál és Szapolyai György döntenek,
Innen már hátrálni sajnos nem lehet.
A nagyszámú oszmán gyorslovasság elől,
A visszavonulás nem kivitelezhető.
Az első vonalunk hatezer lovas a jobbszárny,
Parancsnoka Batthyány a horvát-szlavón bán.
Háromezer lovasból áll a balszárny,
Vezetőjük Perényi Péter temesi ispán.
Középen van a zsoldos gyalogság helye,
Tizenkétezer főt számlál ennek ereje.
A második vonalban a bandériumok,
A tartalékot adják a nehézlovasok.
Lehettek úgy ezren, de ez volt a testőrség,
A fő feladatuk hogy a királyt védjék.
Kétoldalt ott voltak a gyalogos katonák,
És felsorakozott még, a könnyűlovasság.
Így állott fel már reggel a magyarok serege,
Délutánra mindenki ebbe fáradt bele.
A szultán és vezérei tanácsot ülnek,
A csata helyett inkább tábort vernének.
Ezt akarják kihasználni most a magyarok,
Lajos ekkor dönt és kiadja a parancsot.
A támadás elindult a jobb szárny kezdte,
A hatezer lovas megindult egyszerre.
Teljes vágtában a ruméliaiak közé,
Lett is nagy zűrzavar ennél a hadtestnél.
Tomori látván az első sikereket,
Üzent a királynak, a második sor jöhet.
Mire ideértek az első sor kifulladt,
Úgy döntöttek ők, hogy most visszavonulnak.
De helyszínre értek most a janicsárok,
A magyarokra ekkor sortűz záporozott.
A sortűz áldozata lett a fővezér Tomori,
Kinek holttestét a szultán megkeresteti.
Fejét levágatja, karóra tűzette,
Ezt a sátra előtt földbe verette.
A csatának nincs vége, tovább folytatódik,
Perényi a balszárnnyal most felfejlődik.
És most megszólalnak a törökök ágyúi,
Hangjuk még a holtakat is felébreszti.
A levegőeget tüzes golyók szántják,
Süvöltő hangjuk repesztik a dobhártyát.
Eléri a gyalogság az ágyúk sáncait,
A sáncok miatt azonban kétfelé oszlik.
Perényi rohama sem jár szerencsével,
Nem bír ő sem a török túlerejével.
Akik túlélték a janicsár sortüzet,
Lovasok, gyalogosok mind menekülnek.
Nem jutnak messzire, be vannak kerítve,
Ezután jön még csak a mészárlás kezdete.
A csata eldől alig másfél óra alatt,
Sokezer magyar a harctéren maradt.
Négyezer lovas, gyalogos tízezer,
A mohácsi harcmezőt befesti vérével.
Püspökök, főurak sokan odavesztek,
Zászlós urak és az esztergomi érsek.
A király belefulladt a Csele-patakba,
Később mondták, Szapolyainak állt útjába.
Ez után a törökök még fegyverben álltak,
Egész éjjel a magyar támadásra vártak.
A szultán azt hitte jön még a fő erő,
Már nem jött senki, számára mily meglepő.
Rádöbbent a könnyű, gyors győzelemre,
Seregének ez után pihenőt rendel erre.
Hamarosan folytatja tovább hadjáratát,
Addig megy, míg eléri a fővárost, Budát.
Ott marad a csatatér telve halottakkal,
Megjelent egy főúrnő négyszáz jobbággyal.
Kanizsai Dorottya, a fiát kereste,
A jobbágyokkal a holtakat összeszedette.
Közös sírba tették az elesett hősöket,
Megadván nekik a végső tisztességet.
A véres csata helyén most egy emlék park áll,
Örök mementóként mi a hősöknek kijár.
Budapest,2009.március 28. Albert Ferenc