Fények táncoltak a falon,
mindenki legjobb arcát mutatta.
A földön sörösüveg halom,
hát igen, ahogy minden jó buliba.
Kortárs lovag ügetett vakon,
úgy ült lován, mint ősrégi szittya.
Bűnös keze gyeplő - szíjon,
tömegeket vonzott kis élő - show-ja.
Nem hallottam a zenétől,
megfosztott a reménytől.
Oda a minden, jó remény,
nem hallottam gyönyörű hangját.
Csak az a hang, tünemény,
jelent számomra őrületes muzsikát.
Ártatlanság volt a szemén,
hogyha nézett lélegzetem is elállt.
De most nem is jött felém,
felismertem azt a rettenetes hiányt.
Nem gyengén lehozódtam,
én csak is miatta voltam.
Odabent azon a kis helyen.
Ezer és ezer ember kicsiny dobozban
ugrabugrál, hasad a fejem.
felfrissítem magam ócska mosdóban.
Látom, látom a tükörben,
odafestette szemem, ébren - álmatlan
álmodom, hogy énvelem,
egyszer végre engem szeret odaadóan.
Már unom az egészet,
gyűlölöm a szerelmet.