Elsírtam már minden könnyem…
Feledtem, bár nem ment könnyen;
visszatérnek még néha álmaim.
Temettem a boldogságot,
már nem remélek új világot…
Elszunnyadtak, tűnő vágyaim.
Magányomnak lágy ölében,
csitítgatom fájó szívem…
Nem kínoznak már a gondjaim.
Fásult arcom mosolyra torzul,
fakó szememből könny, nem csordul…
telnek – múlnak lassan, üres napjaim.
Bencs Gizi