Nélküled a múlt felesleges,
Értelmevesztett,
Mint sebzett madár, oly bús-gyászos
És szárnyaszegett.
Nélküled a jelen haldokló,
Mint üveg; szürke,
Egyre inkább halványodó, és
Elveszik a ködbe.
Nélküled a jövő hideg és
Nem is létezik,
Mint apró gyertyaláng illan el,
Árnyként eltűnik.
Ám Veled, csakis Veled csodás
Múlt, jelen, jövő,
Melletted megszépül az élet,
S megáll az idő…