Ha megérintik olykor Lelkedet
Simogatóan csendes szép szavak,
Ha égi könnyet sírunk néhanap,
Az idő árja el sosem temet.
Ha zengő Lelkünk örömtől sajog,
Újraolvasva tündér-kényesen
Fel-felszikráznak fáklya-fényesen
Szerelmünk szülte kóbor dallamok.
Szerelmünk ölén megpihenni jó,
Álmok öblénél több lett a való,
A perc, az óra megszenteltetett,
És szent, ami a porból vétetett.
Ami más szemnek gizgazos, kopár,
Az számunkra virágos óceán.
1991 július 27.