Hol aranyló a napsugár,
Hol szíved megnyugszik,
Te is odafogsz egyszer,
Boldogok mosolyával eljutni.
Most azt mondod: félsz!
De holnap? öröm lesz álmod,
Megtestesülve előtted lesz, előtted,
Mire szíved oy nagyon-nagyon vágyott!
Kéklő hegyek aranyló szírtjei,
Mesés csobogó hegyi patakok,
Viszik hozzád a legszebb üzenetem,
Érzéki imába szabott, szerető szavakon!
Nézd a völgyek mosolyát, nézd,
A szeretet belőlük, hogyan is árad,
Mint egy igazi nagy-nagy tengerből,
Mely sohasem, de sohasem fárad.
Látod, nincs pénzem, vagyonom
Sem hatalom, de nem is kéne,
Többet ér annál az igaz Szeretet,
Annak, mindig áldást adó, a fénye!
Szeretetem, mindig-mindig tiéd,
Ha félsz, fogd meg bátran kezem,
S én viszlek szívnek szeretetével,
Hol a Lélek él, újra él, s mindig SZERET!