Ibolya! Kedves kis virág
mondd, mily sors vár rám?
Lehet tavasz és nyár
szívedben talán tél jár?
Hideg szívet forró vágy hevít,
s ha a hideg lassan enged
nyújtsd a kezed, a forróság hozzád repít,
hideg telet forró szív így melegít.
Ne gondolj télre, nyárra,
hallgass lüktető szívem szavára,
mindent elmond, nincs titka,
szerelmemnek vagy legszebb virága!
Ha lüktető szívem megáll,
ajka bezárul, szava elnémul!
Ibolya szerelmem, kis virág
a boldogság minden szirma hideg hóba hull!
A hideg, fehér hó alatt
színes virágszirmok lassan halnak,
de mind igaz szerelmemről vallanak!