A barátságról...
Írta: AranyosiErvin Dátum: Március 31 2009 09:23:01
Gy
Élt egy ember itt a földön,
kutyájával éldegélt,
Teljes hír
Élt egy ember itt a földön,
kutyájával éldegélt,
ám egy nap a földi útja,
váratlanul véget ért.
A kutyája, hű barátja,
követte a halálba is,
együtt szálltak, hát az égbe,
s nézték az út merre visz.
Arannyal kirakott úton,
mentek márvány kert mellett,
mely egy gyöngyből épült,
díszes, nagy kapuhoz vezetett.
A kapuban ült valaki,
kit emberünk megszólított:
- Bocsásson meg hol vagyunk?
- A menyben - szólt a szólított.
S megkérdezte a kutyusos,
- Kaphatnánk egy kis vizet?
- Persze - szólt a kapus erre,
- de kutyád be nem viszed.
- Sajna - szólt a kapu őrző.
- nem úgy van mint nálatok,
Erre a megszentelt helyre,
nem léphetnek állatok.
Emberünk ezért úgy döntött
ivóvízéről lemond,
s intett kedvenc kutyusának,
aki szintén szomjazott.
Poros úton odébb álltak,
- nehezen volt járható,
ahogy mentek, kert nélküli
fakapu volt látható.
A kapura támaszkodva,
kapus könyvet olvasott.
illendően köszönt néki
kutyás hősünk: - Jó napot!
Emberünk még megkérdezte
- kaphatnánk egy kis vizet?
Persze, ott egy hűs vizű kút,
merítsen, akár tízet!
Ittak hát a kút vizéből,
amennyi csak jól esett,
ezután az emberünk
a kapustól így kérdezett:
Köszönjük a vendéglátást,
megmondaná hol vagyunk?
- A menyben - szólt a kapu őre
s meghökkent a vándorunk.
- Össze vagyok zavarodva,
szólt a kutyás emberünk,
a másik portás is azt mondta:
kapun át menybe megyünk.
Ó, az aranyozott útra
a gyöngy kapura gondolt tán?
Az bíz' nem a menny barátom,
az igazi pokol ám.
S nem zavarja, hogy a másik,
az Önök nevével kérkedik?
- nem bánt minket, sőt örülünk,
mert mindazokat elveszik,
kik barátjukat hátrahagyják,
elfelejtik, s meglehet,
akiknek az Egó fontos
és mellékes a szeretet.