A kéklő zempléni hegyek felől,
Lábujjhegyen osonva jött a tavasz.
Ibolyák illatával terhes szellő
Lengi be ezt az eldugott kis tájat.
Itt az otthonom, hol csend s béke honol.
Csak a madarak derűs cserregése hallik.
Pattannak a rügyek, nyílnak a korai virágok.
A Tiszán egy ladikos most indul éppen,
Csobban evezőlapátja.
Jó fogást! Kiáltok utána
mielőtt a házba, betérek.
Vár a munka, ebédet kell főzni
a mosógép is lejárt, lehet teregetni.
De itt a tavasz, sok új csodával.
A legnagyobb csoda, hogy itt vagyok mégis.
Vidám kedvel, folytatom munkámat,
A szívem néha jelzi, csak lassan
csak nyugodtan, de azért bátran.
/Júlia/