MÖGÖTT...
Belém-roppant dallamok
szűrt fényében szemem
elveszve kereste
életem hézagos
kottájának csendjét,
megpihent tájon
álmom félszegsége feszeng
túl fényes a sötétség,
hegyek éles öblében
rejtett örökkévalósággal
téblábol az időm,
s ahogy hátat fordítok
magamnak
beléd ütközöm
némán...
fejem felett vonul az ég
békés hintázása lágyan leng
két világban -
egy határon
'mi közénk feszül
álmosan dereng...
egy lépés ,-feléd
valami görcsösen visszahúz
köztünk csak méterek
a távolság mégis fojtón
mélabús...
nyalábolt kincseim összekapva
megrettenve-megriadva
behorpadt lépteim
araszolva fut
múltunk elé...