Vajon mi változik?
Kevés-e, vagy sok
A végtelen, az okozat s ok?
Ki elmegy marad-e, vagy távozik?
Költemény-e vagy csak fricska
A kotta melyet spirál övez?
Ki egykor gyógyított, most megkövez.
Ő, a királyból lett csicska.
Ölelt a tömeg, öleltek az ablakok.
Ölelt a zörej s öleltek a nappalok.
Holdakkal virrasztva álmodnék
Csillagok leplére hullok, mint törmelék.
Voltam egyedül, szétvert lámpák árnyékában,
Leszek vacsora tán Dali tányérjában.
Zörrenj falevél s keményedj az agyagba,
Rád lel majd a régész, áthajít a salakba.
Értéktelen voltál, vagy és leszel,
Taszító királynő, vonzó szajha.
Látom mit tettél, tenni fogsz és teszel,
Eldobom az emléket, mely a Méla Undor sarja.
Bár elvetélt lenne,
Hisz a múltad meddő,
Bár messze menne,
A kínlódás négy év, a remény csupán kettő.
De vége s ért büszkeség,
Szerelem és dicsőség.
Hajnalba zárva ültem a robajra,
S a felhők hegyként tapadtak a horizontra.
Láttam lángokat az égbolton,
Ábrándban azóta is a köddel oltom
Mert rámtalált és elkísért,
Éjjel is velem van, de altat, nem kísért.
Eltelt egy fagyos hónap
Intek búcsút télnek, szélnek s hónak.
Bár emberként élek,
Csak programként érzek.
Ez nekem jó, nekem fájdalmas
Bennem oly érték lapul, mely nektek szánalmas.
S ha nem is ringok szirteken,
Lelkem szivárvány, de a jövőm színtelen.
2009. Március 1 - 31.