Esély nélkül
Írta: zeszti Dátum: április 01 2009 18:59:57
H
Szürkület köszönt a falusi házra
Szürkék falai is, rajtuk a penész
Benne egy asszony mámorában
Csodálkozik, élete hová vész
Teljes hír
Szürkület köszönt a falusi házra
Szürkék falai is, rajtuk a penész
Benne egy asszony mámorában
Csodálkozik, élete hová vész
Nem kellett volna az a deci
Most mintha valami fájna
Talán az élet sajog neki
Gondolja, majd lerogy az ágyra
Nincs nap, melyen ne lenne részeg
Muszáj ez, máshogy nem bírja
S bár növekszik benne egy új élet
Bűnei közé ezt nem írja
Még amikor ő volt gyerek
Apja keze eljárt sokszor
De még ha csak kezet emelt
Az sokkal, sokkal jobb volt
Akkor nem talált más vigaszt
Éjjelente sírva könyörgött
Összekuporodva imádkozott sokat,
Vigye el magával, legalább az ördög
Majd kívánsága teljesülhetett
Elvette egy férfi, ő ivott, sokat
Neki mégis hálás lehetett,
Hisz' feledtette vele a poklokat
Ő mutatta meg, van kiút
A szenvedés véget is érhet
S miután szült neki két fiút,
Kezdetét vette a részegségnek
Amikor ivott, megszűnt a kín,
Apja tetteit is feledte
Jó pár év eltelhetett így,
Majd férje ismét megejtette
Fekszik most az ágyon, elájul nyomban
Valamit érez két lába között
Ó csak tudná honnan, honnan
Jött a kín mely belé költözött?
Percek peregnek, lassan
És az asszony feleszmél
Újszülöttje az ágyon hasal
Ordít, s anyja után keresgél