Levél szerelmemnek
Írta: Samu Dátum: Augusztus 15 2007 22:19:51
Szeretnék repülni de nem tudok,
Szeretnék élni de nem akarok.
Teljes hír
Mi volt ez az ?rült villogás mely átfutott agyamon,
csak pár órára világított fénye, most újra tapogatódzom a sötétbe. Nagyon rövid volt e boldog óra kevés mit adhatott.
Elmúlt, és nem tudom lesz-e még egy délután mikor megérzem örjít? varázsát.
Látod: csúf, sötét és zord ez az éjszaka mégis fénylik de észre sem veszed,a gyönyört így is megkapod t?le ha még nem is hiszed, hogy örömöt szerez.
Mit akarsz hát márványtest? lány?
B?röd oly finom, lényed ellenállhatatlan,tested vágytól duzzad és most érzem csak, hogy ?rülten akarlak.
Boldogan mondanám: Szeretlek!
de félek már a szótól inkább néma a szám
S magamba fojtom mit lényem még mondani kíván.
Agyam egyre izzik s követem parancsát
Bár nem tudom még mi lesz a vége,
Monoton megszokott, gépies valóság
Vagy gyönyör? álom, érzés csupa jóság.
Szerelem! most nem tudom mi e szó
Kiégett vagyok, hideg könyörtelen,
Hiába szeretném, hogy újra rab legyek
Most szabad vagyok s elégedetlen.
Vajon hihetek-e szép szavaknak?
Melyek mámorítón bizsergetik testem,
S ha zene szól minden gondom felejtem.
Vannak percek mikor csodálatos minden
Mégsem szabad hinnem csalfa kéjnek,
Remélem bár elér majd hosszú karja.
S, hogy még érzek felejtsem el talán?
Legyen hát szikla érz? szív helyett?
S királyi zsámolyod trónusán
Mégis neked hajtsak fejet?
Talán tiéd lesz a gyönyör
Pedig csalfa e kéj,
Hiszen érzés nélkül szinte semmit se ér.
Kinézek szobám ablakán rád gondolok
Eszembe jut minden,
Vajon te gondolsz-e fel?lem?
Vagy máris körülölel száz új érzés
Mind új csodálatos, és elfelejted azt aki szeret.
Tudom ilyen vagy, mit tehetek én így is akarlak
de most nem érinthetem meg tested.
Távol vagy t?lem mégis oly közel,érzem lényed szelíd varázsát s pokolba kívánom minden kínomat.
Miért is láttalak meg?
Miért is nyitottam szóra a számat?
Érzés nem kínozna ennyire
Most a hideg ráz meg a kívánat.
Nem tudok hinni már szép szavaknak,önmagamban rendült hitem.
Megállok most! Csak bámulok hallgatagon a múltba.
Hófehér volt az álom sötét éjszakán
Eljött velem csodás pillanat
Aztán elt?nt, egyenl?re hosszabb id?re.
Nem kért semmit és nem mondott sokat
Féltve ?rizte a tiszta lélek titkát?
Nem tudom.
Azt mondta eljön megint egy éjszakán
Talán most szóra bírom ajkait.
Látod csak búcsúzni akartam szépen,
S nem könnyek között.
Boldog akartam lenni veled, s nem kértem
csupán egy éjszakát,
és már nem tudom mit akarok.
Szeretnék elfutni de nem merek,
Szeretnék meghalni de nem lehet,
Szeretnék repülni de nem tudok,
Szeretnék élni de nem akarok.
Budapest. 1982. Szeptember 18.