Vad sóhajokba fúló gyöngy kacaj,
Vágygejzír zúg a test halomsorán;
Kacagva fénylő bársonyos moraj.
Aranyló fényben fürdő víg tüzek;
A tündér szikrák kéjlő mámora,
Összefonódva remegő kezek,
Eltűnő percek édes kámfora.
Kint homokszürkén búskomor az ég,
Esőt könnyezve hallgat a világ,
A szél kavarja fel az út sarát.
Porból vagyunk, és ha már nem leszünk,
Világot csókkal mások váltanak;
Vágyunk a szélben mégis itt marad.
1991. július 27.