Libben a szellő
halk piheszárnyon.
hallgat az erdő,
csendes a táj.
Suttogva eljő,
majd tovatáncol,
ballag a felhő
nap-nap után.
Enyhe fuvallat
rezzen az ágon,
ad majd nyugalmat,
egyszer talán.
Majd tovaballag,
úgy, ahogy máskor,
semmi sem jelzi
létem nyomát.