Születtünk, sírva
Anyánk keblén vacogva
Nem tudtuk, miért.
Majd bölcsőde jött
Több hasonló lány, fiú
Együtt játszottunk.
Az óvoda várt
Szinte észrevétlenül
Lassan fejlődtünk.
Az iskola nagy
Nem akartunk bemenni
Új, ismeretlen.
Nyolc év, rengeteg
De kibírtuk valahogy
Tovább kell jutni.
Középiskola
Vagy gimnázium vár még
Tán egyetem is.
Barátok jönnek
Szerelmek is születnek
De elmúlik mind.
Csak egy, ami marad
Megosztjuk vele szívünk
Egy család leszünk.
Gyerekek jönnek
Munkahelyre rohanunk
Este otthon már.
Sok év múlva tán
Még mindig együtt élünk
Míg nem érezzük
Hogy eljött értünk
Kit el nem kerülhetünk
Így elköszönünk.
Vérző szív dobban
Sorsunkat leéltük már
A halál, mi vár.