Dac, vagy büszkeség
Írta: csak-fater Dátum: Augusztus 16 2007 04:56:48

---

Vannak soha ki nem mondott szavak,
El nem csókolt csókok, mik megmaradtak,

---

Teljes hír

---

Vannak soha ki nem mondott szavak,
El nem csókolt csókok, mik megmaradtak,
S vannak fájón, befelé hulló könnyek,
Mik szívfájdalommal vegyülnek.

Elfeledett ?srégi, ébren is álmodott álmok,
Mit szívünk mélyén, vastagon beleptek az id?porok,
Amelyek vissza már sosem jönnek,
Amit er?sen leragasztottak az évek.

Mailt, sms-t van úgy, hogy már nem várunk,
Vannak terek, parkok hová már sosem járunk,
S padok mikre soha többé nem ülünk,
Dalok, melyekre kijön szemnedvünk.

Utcák, merre lépést már nem szaporázzuk,
Érzés, mire nagy gonddal, féltve vigyázunk.
Szemek, melyeknek egyetlen pillantása sem éget,
Kezek, miknek simogatása már sosem érhet,

Vannak g?gös, sért?dött ajkak, amik soha sem beszélnek,
Ám az összegy?rt, nedves párnák, reggel mindent elmesélnek.