Rozsdatelep
A jövőkeresés roncstelepén jártam,
behorpadt lemezű emlékképek között.
Lekopott zománcú vágyak kimustráltan
hevertek, ... kézbe vettem egy rozsdás rögöt.
Nézegettem... Egykori fényes szelencém
tartalmát réges-rég megették az évek.
Ördögszekerem porzó folyama mentén
szép sivatagomban tűz nélkül elégtek.
Mára csak egy marék vérzőbarna vasport
hagyott a kovácsolt, fényes acél helyén
a múlt. Megidézve messze tűnt lovagkort,
melyet valaha hittem és szépen éltem én.
Gyerünk hát! Keressük, kutassuk a jövőt,
növesszünk múltunkból vörösmárvány rózsát!
Fagyálló hálót, amit közöny pókja szőtt,
jégvirágot, ...melyet zord hideg karolt át.
De hozhat-e termést a kidöntött platán?
Lehet-e rozsdapor betonpillér húrja?
Hogy tartja meg magát, mocsaras talaján
a jövő?...Csak összedől!...újra meg újra.