Erzsike húsz telet élt meg a kertben,
Szorgalom asszonya, hajdani fácska,
Tisztes e név s ez az élet, amelyben
Ízletes gyermekid szülted világra.
Méhrajok várnak az ünnepi nászra,
Duzzad-e rügy-fiad ághegyen végre,
Öltesz-e habselyem, illatos fátylat,
Melyre nem csaphat az északi szél le?
Ringatod kelyheid vágy-teli ágon,
Színeid vonzanak hímporos népet,
Gazda nem hagyja, hogy fejsze kivágjon,
Évekig biztosan tart a gyökérzet.
Árnyaid zöld öle méz-teli titkot
Érlel a tűzpiros nyárban, hol ringva,
Kékesen, csábosan ősz-szagos hírt hoz
S édesen, hamvasan hull le a szilva.