Köveken lépek, hegyeken járok,
Felhőkbe burkolt égi zarándok.
Világ fájdalmát vállamra vettem,
Súlyától földig hajlott a testem.
Egyszer lehullik bűneink leple,
Fehér arcunkat sötétre festve,
Régi szenvedés, ezer év átok,
Esdeklek Uram, hozzád kiáltok.
Sír most a lelkem mind többet tudok,
Ellopják múltunk elmúlt századok.
Titkok örzője vajon hol lehet?
Kitől nem jön már többé üzenet.
Lehajtott fejem feléd fordítom,
Lelkem bánatát szélnek ordítom,
Vigye hangomat hozzád közelebb,
Hallgasd meg Uram könyörgésemet!