Üres az agyam!
Üres a szívem!
Üres a zsebem!
Üres vonatok robognak át
életem állomásain,
s nem állnak meg soha!
Már gondoltam rá,hogy leugrom.
De nem tudok.
Mert nem vagyok rajta!
Akkor hol vagyok?
Kérdem én!
És kitől?
Önmagamtól!
Akkor mégis csak itt vagyok!
Itt kell,hogy legyek!
Valahol itt a közelben.
S ha így társalgok magammal,
felébred bennem a remény.
Még lehet,hogy élek...
Vagy csak álmodom?
Igen!
Csak álmodom mindezt.
De ki álmodni tud,még él!
S ha él,lélegzik s szíve dobog.
Agyában energia árad tovább.
És újra tud érezni!
De tud -e újra szeretni?
Ha gyűlölni tud,
kell,hogy szeretni is tudjon.
Egyik énem gyűlölni tud,
a másik nagyon tud szeretni!
És kézenfogom magam...
Így vezetem át
egy másik Világba,
hol nem...
üres a zsebem,
üres a szívem,
üres az agyam...
1994.