Örökkön szidsz, de hibás nem vagyok...
A szemeid, a szemei szomszéd asszonyok.
És még hogy ösvényt vágtam kertedben
De, hát...te hagyod nyitva ablakod redőnyét
S bár ajtód rekesztve
Így a vágy élénken lakozik lelkemben.
Mind sűrűbben hurcol a tisztátlan
Mosolyodért, szemeidért
Melyek fenntartják bűnösségem, kíváncsiságomat.
Tudom, te szeretnéd szaladjunk a végtelenben
Óhajodért szenvedjek.
Elvárnád szülőket, testvéreket veszítsek.
De jobb lenne ne zárva tartsd ajtódat
Gyógyítsd inkább fájó szívem, ajkamat.
Képzeletünk repüljön szabadon
Hagyd ruhádat küszöbön
Lendületemen lassítson
És soha nem tudná meg senki
Mikor az Éj leszállna
Te várnál házad előtt
Átlátszó blúzban állva.
S jönnék a Holddal egyszerre
Te gyönyörű lány, ki hozománytól fosztva lenne...
S csak figyelnélek hosszan titokban
Ablakod redőnyén kersztül, pontosabban.