Esti félhomályban ülök az ablaknál,
minden gondolatom hozzád száll.
Csak a gondolat nyelvén szólhatok,
feleletet is csak ezúton kaphatok.
Te drága! Te vagy akiért
szívem naponta életet kér!
Ha rád gondolok
mindig veled vagyok,
szívem érted dobog,
csodásak a gondolatok!
Megtaláltalak! El nem veszíthetlek!
Fontos vagy nekem, mert szeretlek!
A Teremtő vigyázza minden lépésedet,
Ő nekem szánt tégedet.
Ha kegyelméből rám tekint
kezével mennyei áldást hint.
Hálás szívvel mindent köszönök,
általa kaptalak, mint földi örömöt!
Gondolatom végül karodban megpihen,
Mosolyogsz, megsímogatod a fejem...
Én az ablaknál mozdulatlan vagyok...
a varázslattal sokáig veled maradok!
Pécs, 2009-04-08