MESÉK MESÉI
Egyszer volt, hol nem volt
Volt egy ember ki álmodott,
Álmodott egyszer, kétszer
Álmodott jóval, széppel
Álmodott a jövőjével.
Buta álmok kergetik az embert.
Azt súgta az álmom nékem
Van nekem egy jó nagy vétkem
A világot sose értem.
Ő nem ért meg soha engem,
Az is lehet én azt értem
Talán azért, mert van lelkem.
Buta vágyak, buta álmok
Rátok soha nem számítok.
Mondjam azt, nekem nem jó
Ahol nincs más csak üres szó.
Bennem nincsen se jobb, se bal
Csak az, mit a szív és ész akar.
Szeretem a nappalt, éjszakát
Szeretem az igazak szavát.
Milyen álmok ezek csak lesem
Ilyet találni nem lehet.
Nem baj álmodni szabad,
De ne kergessünk álmokat.
Hagyjuk a szavakat repülni,
Nem kell mindennek felülni.
Az álmok se tudják az igazat,
Keresni kéne a hidakat.
Hidat földön, egen.
Hozzád, hozzám menjen,
Hogy az utat meglelhessem.
Hozzám, hozzád.
Mi bennem jó a vágy
Gondolhatok néha rád.
Megtalálnánk a lelkek hídját,
Az égen a szivárványt
Azon a hídon mennénk át.
Találkoznánk a földön
A folyó felett a hídon
Mondanánk együtt egy kivánványt,
Szeressük a színes szivárványt.
Néznénk a napot és csodálnánk
Milyen szép ez a látvány,
Mint szabadban a márvány.
Megszólalna a szívünk
Oh, mily drága ez e világ
Benne nyílik a sok szép virág
Virág a lélek, a hit
Mi a jövőbe, szépbe visz.
ZETA