Galamb csőrében rózsaszál,
álmot vinni hozzád száll.
Piros rózsa, szerelem virága,
szerelmi vallomás minden szirma,
e szál rózsa illatozva mondja
virágok virága vagy Ibolya!
Ha a galamb nem akarna
akkor, mint sas szívem szállna,
nem egy szál rózsa,
hanem száz is csőrömben volna,
s mind-mind hófehér párnádra hullna!
Egy piros szirom ajkadra tévedne
édes csókot lopna sietve,
majd a sok közt elrejtőzve
boldogan csókodról mesélne!
Rózsaillatos ajkad pirosa,
kinyíló szemed mosolya,
szívem lázas ritmusa
mind azt súgja
nagyon szeretlek Ibolya!
Királynőm legyél, s mint hű allatvalód
úrnőmnek én boldogan hódolok!
Jutalmul piros ajkad gyönyörbora
ejt édes szerelmi mámorba!
S ha rózsaszirmos álmodból ébredsz
félve azt hiszed, talán tévedsz,
a valóságban is rózsákkal teli párnád!
Ajkadon lopott-édes csókom nyoma,
szép hajadon a hajnal első sugara,
gyönyörű szemeidben a szerelem mosolya!
Nem álom volt, minden igaz!
Örök szerelmem altat és riaszt,
fogom kezedet, óvlak és féltelek
teljes szívemből, forrón szeretlek!
Pécs, 2007-08-10