Lezárt élet
Írta: Monika Dátum: Augusztus 16 2007 14:58:24


Száz és száz virág szunnyad a sírodon.
Teljes hír


Kicsiny gyertya láng, keleten szell? ébred, kél,
Életed lángját eloltotta a szél.
Gyászoló emberek kísérnek utadon,
utolsó alkalom, hogy arcodat láthatom.
Hullik a rög, egyre n? a földhalom,
Száz és száz virág szunnyad a sírodon.
Porból lettünk, s azzá is leszünk, ez irva vagyon.
Nagymamánk! Elemészt a bánat!Hiányzol nagyon!
Nézem az éjszakai eget! Egy új csillag ragyog csendesen,
Hideg fehér fényéb?l nagyi mosolya ragyog kedvesen.
Felh? nem takarhatja el, azon is átragyog!
Nagyi szomorú vagyok, ha rád gondolok!
Csillagsugár kristálykönnye hull a földre.
Itt maradtunk, de gondolnunk kell a jöv?re.
Életünk nem ugyanaz, de megy tova,
Édes nagymamánk, nem felejtünk el soha.
Nyári égen, ha sápadt csillag ragyog,
s nevetve táncolnak az angyalok,
tudom, TE meséltél nekik valami szépet,
úgy szeretnek, ahogy én is szeretlek téged.
Emléked, szívünkben él, míg földi létünk pereg,
de nélküled szomorúbbak az ünnepek.
Vigyázz reánk nagymama fényes csillaga,
vigyázz ránk, ha eljön az éjszaka.
Vigyázz reánk míg újra veled leszünk,
Szeretünk nagyi!Nagyon szeretünk!!