Vándor
Írta: Hullocsillag Dátum: április 09 2009 09:34:47
H
Érintésem vándorként jár tested
Meseszép vidékein,
Míg csókom vitorlásként horgonyt vet
Ajkad édes partjain,
Teljes hír
H
Érintésem vándorként jár tested
Meseszép vidékein,
Míg csókom vitorlásként horgonyt vet
Ajkad édes partjain,
S a vándor, vakmerőn, nekivág
Ismeretlen földeknek,
Mint egy céltudatos konkvisztádor
Nyomában száz rejtélynek.
Ám az önbizalom tovaszáll e
Járatlan ösvényeken,
Mit még nem tapodott vándor-csizma,
Nem érintett idegen,
A táj hívogató, de ki tudja,
Mi veszélyt rejt magában,
Mi meglepetést, váratlant, csapdát
A szépség álcájában.
A vándor nem fél, de éber, s merész,
Óvatosság hajtja őt,
Az úton szelíd lankák árnyéka
Ad föléje hűs tetőt,
Hol szívritmusként dobban a mélyben
A regényes föld útja,
Ám nincs oly akadály, mi a vándort
Céljától elállítja.
Elhagyva a lankák adta völgyet
Végül nyílt terepre ér,
S a fáradt vándor előtt elterül
A messzébe nyúló tér,
Ám ekkor a vándor megtorpan itt,
Megállásra kényszerül,
A föld oly tiszta, érintetlen itt,
Hogy inkább hazarepül.