A férj az nagyon nagy horgász,
A neje már megszokta,
Hogy hétvégén, szombat reggel,
Kivonul a tópartra.
Hajnalban kel, még sötét van,
Csendesen öltözködik,
Nem költi fel feleségét,
Sőt nem is búcsúzkodik.
Egyik szombat alkalmával,
Az ablakból azt látja,
Viharos szél, jégesővel,
Kint a fákat rongálja.
Úgy döntött, ma nem megyen ki,
Inkább most visszafekszik,
Az asszonyhoz, a sötétbe,
Szépen vissza is bújik.
Helyezkedés közben mondja,
Hú de cudar idő van.
Asszony szól, a hülye férjem,
Kint horgászik a sárban