Gyere bújjunk el...
Gyere bújjunk el ketten
egy árnyékos ligetben,
hol megmerevedik az idő,
de velünk lélegzik a tér!
Gyere fussunk el messze
a szabad szerelembe,
ahová létünk feledni jő
és vágyunk az egekig ér!
Százszorszép borítja ágyam,
mesekék tágas szobámban.
Lombok közt bújik a fény,
majd beletúr sűrű hajadba.
És ahogy fésülni kezdem,
mosolykönny ül a szemedben.
Gyere hát fordulj felém,
bánatod elűzzük kacagva!
Rakjuk meg hamar a máglyát,
vad tüzünk égő varázsát!
Pezsgőnk bódító harmattal
vörösre festi sápatag színünk.
Csókoljunk ölelve kedvet!
Testünk felforrva remeghet,
hullámzó édes dallammal
csitítva hóbortos szívünk.