Minek a szó,ha úgyis elszáll?
Miért fáj a szív,mikor senki nem vár.
Képzelet,melybe menekülök,
szörnyű valóságban ülök.
Felakartam állni, nem megy,
lehúz, a sötét szörnyeteg.
Rettegek tőle, félek,
add kezed anyám,ne remegjek.
Hívjon szavad,hogy újra éljek,
legyek erős,vidám és kedves.
Élőhalott vagyok, angyalok
gyertek hozzám,s vigasztaljatok.
Küldjétek rám,az embereket,
mert fejemben ül,az őrület.
Béklyó az érzelem,mely megköt,
bár élnék,folyton menekülök.