VICÁNAK..
Írta: Luigi Dátum: április 11 2009 23:02:01
Gy
Bájos mosolyod simogatta lelkem,
S rögtön elvesztem a szemedbe feledkezve.
Teljes hír
Árnyas, forró nyár éjszakán
Láttam egy Angyalt a Sörkert teraszán..
A hatalmas tömegben elveszve
Sugárzott, ragyogott tekintete.
..Te voltál Az, Ki kedvesen nevetve
Tündököltél a halandók közé keveredve.
Percekig tétovázva rágódtam magamban,
S azon tűnődtem, miként szólítsalak.
Szívem hevesen vert, szinte beleremegtem,
Ahogy odamentem Hozzád, s rám néztél édesen.
Bájos mosolyod simogatta lelkem,
S rögtön elvesztem a szemedbe feledkezve.
Fiatal, gyönyörű, törékeny lány,
De Lelke erős, érett, ezer éves tán.
Miként szállhatott ez Égi Tünemény
Ez elátkozott Földre, s pont énelém?
Döbbenten álltam, s nem tudtam, mit mondjak,
Arra sem vagyok méltó, hogy Hozzád szóljak.
Te láttad rajtam minden gondolatom,
Tudtad, szívem egyedül csak Neked adhatom.
Nem reméltem semmit, hisz kevés vagyok,
Egy Földre szállt Angyalnak én mit adhatok?
Te mosolyogva átöleltél, s a fülembe suttogtál,
Hogy egész Életedben csak reám vártál.
Hónapok teltek, s szíved egyre közelebb ért,
"-Mindig szeretni foglak, életem csak a Tiéd!-"
Hát hol vagy most, Szerelmem, szó nélkül eltűntél?!
Azt mondtad szeretsz, megcsókoltál, s megöltél..
Luigi..