Értünk,emberekért
Írta: piedone Dátum: április 12 2009 08:39:25
H

És a Föld beleremegett...
Ahogy a dúrva szálfákból ácsolt írdatlan kereszt
talpa, a gödör aljára leérkezett.

Teljes hír

És a Föld beleremegett...
Ahogy a dúrva szálfákból ácsolt írdatlan kereszt
talpa, a gödör aljára leérkezett.

Rajta egy kínoktól meggyötört, vonagló test feszül.
Lábfején, s két kezén egy-egy vasszög átütve,
Átszúrva bőrt, húst, szaggatva inakat és csontokat zúzva ott belül.
Meztelen teste ezer sebből vérzik,
Nincs rajta más, csak egy mocskos ágyékkötő.
A köré gyűlt emberek iszonyodva nézik,
Korbács nyomán szétnyíló bőr, fájdalmasan égő, lüktető.
Vér csorog szemébe, arcán le, szakállába,
s onnan a földre, mely szomjasan beissza.
Mélyen a fejbőrébe szúr...
Amivel megkoronázták a "Zsidók Királyát"
A töviskoszorú!
Tüdeje égő parázs, ajka kicserepesedve,
Csíkokat szántanak poros arcán könnyei
Patakzón, vérével keveredve.
Hosszú, kínos gyötrelem után, már haldoklik
teste
És a rátörő oxigénhiánytól fájdalmasan szűköl az elme.
Egy Római katona lándzsát döf ziháló mellkasába,
Így véget vetvén a lassú agóniának.
Testnedvek csordúlnak bőven ki a sebből,
Az utolsó gondolatokkal a lélek is elszáll lassan a testből.

Mintha a semmiből születnének,
Komor viharfelhők gyűlnek fenn az Égen.
Villámok cikáznak, forgószél támad,
Vad mennydörgéssel ad hangot
Az Isten, haragjának!
Majd sírni kezd az Ég és kövér cseppjeivel
Mosná el a szégyent...
Áldás ez Apjától!
Patakzik a Szent Vér, Golgota dombjáról.
Ahogy jött,hírtelen múlik el a vihar
Elfogynak cseppenként az égi könnyek.
A felhőkön áttör egy arany-szín sugár
És végigsimítja az élettelen testet.

Pénteki nap van ma, már nincs sok idő estig.
Isten Fiát a keresztfáról a földre eresztik.
Becsavarják egy gyolcs lepedőbe,
Így viszik el sírva, majd a temetőbe.
Megtisztítják testét, vértől és piszoktól,
Egy barlangba teszik és búcsút véve tőle,
Rábízzák őrzését egy hatalmas kőre.

A harmadik napon nagy fényesség árad
A barlang szájából,
Benne lebeg Ő, a Halálból Feltámadt.
Itt hagyja a Földet, szenvedések árját,
Felszáll a Mennyekbe, onnan nyújtja kezét.
Ki Élt, Szenvedett, s Meghalt! Értünk, emberekért.

2009.04.11.