CCCXIV. szonett
Nappal ezernyi tőrt döfsz szívembe,
Éjjelente, e sebeket gyógyítom;
S míg minden nap újra szúrsz kegyetlen,
A gyógyuló hegeket már nem bírom!
Emléksebeket gyógyít törött lelkem,
Sok-sok nap, sok-sok percei alatt, -
De ha minden nap új sebeket ejtesz,
Egy idő után, már mind gyógyulatlan marad!
Minden nap meghal bennem valami,
- A Hit, a Boldogság, a Szeretet, -
Mely talán gyógyul, éled, de ami
Egyszer meghalt, majd újra született;
Már nem az, nem lehet oly, mi hatalmi
Erővel, s bátorsággal rendelkezett!
20081127
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!