Hargitai Angyal
Írta: HAN Dátum: április 13 2009 04:23:49
H
Azt mondják, hogy néha az ember
Éjjel megálmodja azt, mi eztán jön el.
Én is nemrég egy fáradt, sötét éjjel
Álmodtam egy lányról, kit sosem felejtek el.
Teljes hír
Azt mondják, hogy néha az ember
Éjjel megálmodja azt, mi eztán jön el.
Én is nemrég egy fáradt, sötét éjjel
Álmodtam egy lányról, kit sosem felejtek el.
Az arcát még egyszer sem láttam sehol,
Állt velem szemben, emberek mindenhol.
Mosolygott rám, úgy hogy én olvadtam,
Felriadtam s azért imádkoztam hogy újra láthassam.
El kellett jönnöm a Szamostól a Marosig
Mentem a végtelen úton reggeltől estig,
Hogy újra láthassam azt az angyali arcot,
Mely álmomban akkor éjjel rám mosolygott.
Mert Te voltál az angyal, ki álmomban járt,
Ki elfeledtette velem a mindennapok baját.
Sosem hittem hogy valaha újra látom,
Hogy megtalálom azt a lányt e nagyvilágon.
De az az igéző szempár ismét lebénított,
S az a gyönyörű arc ismét rám mosolygott,
A hangja csak úgy csengett a fülemben,
Fellobbantva egy féktelen érzést a szívemben.
Az a hihetetlen hajzuhatag csak úgy hullámzik,
Ahogy apró, kecses lábain mindig igyekszik.
Mikor a szemembe néz és én az övébe,
Az idő megáll és körülöttünk megszűnik minden.
Te vagy, a hófehér angyal, ki szívem elrabolta,
Te vagy, a hófehér angyal, ki álmom beragyogta,
Te vagy, a hargitai angyal, ki bánatom eloszlatta,
Te vagy, a hargitai angyal, ki örömöm visszaadta.