Sírj csak, sírj nekem még, mondd el, mért fáj lelked
Én majd őrködöm szíved romjai felett
Csak mesélj, hogy enyém legyen egész lényed
Birtokoljalak azáltal: én megértem.
Tudom, nem szeretsz, de vigaszért hozzám jössz
Én nyelvembe harapok, hallgatok, tűrök,
De belülről ezer láng perzsel és emészt
Szeretlek, de súlyos árat fizetek ezért.
Tényleg ennyire vak lelked összes arca?
Nem bánom! Hagylak, ha szerelmet nem adhatsz,
Mindezért cserébe bánatodat kérem!
Ennyit, és vele együtt téged egészen.
Azt akarom, hogy bálványozz, csodálj, imádj
Mert melletted vagyok, mikor már senki más
Azt akarom, hogy rongynak tűnjön életed
Csak ha veled vagyok, múljon el a félelem.
Tűrök és hallgatok, mint egy mártír, egy hős
Felnézel rám, önzetlen vagyok és erős
Pedig milyen ringyó lehetek én…
Birtokolni akarlak a sötét fenekén.