Én ott akarok lenni,
Mikor az ég a földhöz ér.
Akkor téged ölelni,
Mikor a világ véget ér.
Nem lehetsz másképp az enyém,
Sehogysem... Hiába is...
Csókod semmivé égetné
Gyönge testem vágyait.
De nem! Engedj el kicsim,
Ha nagyom nem lehetsz még.
Hagyj élni még egy kicsit,
Hagyj engem bacchusi remény!
Istenem! Mi ütött ma belém?
Mi ménykő szakítja ki
Karodból rövid életém?
Fuss régi lovam, fuss ki!
Vissza ne gyere kicsim,
Vagy csak örömhírt hozni még.
Tudni kell felejteni,
Ajándék lónak reménységét.
Ne lopd hitem édes emlék,
Fáj nekem emlékezni.
Jövőd vára imám, ne félj,
Nem unlak meg szeretni.