Miért kínoz még jobban az Isten?
Miért nem hagy egy perc boldogságot sem?
Miért csak a jó remény cseppjét adja,
s aztán mit kapunk olyan mint Szűzanya fájdalma!
Miért gyötör minket az egy igaz Isten?
Miért, hogy ki gyengébb csak sírni tud?
Miért, hogy számunkra sosincs könnyebb út?
Miért, hogy a messzeségben süt csak néha a Nap,
s mire elérnénk sugarait, meleget már máshol ad.
Miért gyötör minket az egy igaz Isten?
Miért fáj nekünk százszor jobban?
Miért vérzik sebünk iszonyú sugárban?
Miért, hogy nincs semmi, mi begyógyítaná,
az örök remény súlyos, sajgó, sebét? Talán
ennyi kínt nem érdemlünk, ó egy igaz Isten!
Miért távoznak el sorra a jó emberek?
Miért kell végül mindnek mondani: "Isten Veled!"
Miért, hogy gyászba csak nekünk kell borulni,
(mert okunk gyászra csak nekünk van, másnak semmi...)?
Ennyi kínt senki nem érdemel, szerető Isten!
Ne hagyj el minket Szűz Mária!
Ne hagy el minket drága Őrangyal!
Ne hagyjatok el minket édes Szentek!
Az örök életre vezessetek el minket,
imádkozzatok,hogy a gyász után mi is feltámadjunk!
Mentsél meg minket Mindenható, mert megbűnhődtük már múltunkat, s mi még eljövendő(valóban, mostanra biztosan)!