Gitárszóló hasít bele,
Dobhártyámba rendesen,
Ahogy a tévéreklámban,
Felzeng a szám hirtelen.
Mutató és hüvelykujjam,
Erősen összeszorul,
Képzeletben pengetőt fog,
És a húrok felé nyúl.
Gitár sincs, mégis pengetek,
Testem is beleremeg,
A zenével együtt vagyok,
Ritmusa csak úgy pereg.
Mikor a reklámnak vége,
Vége van az érzésnek,
Soha nem adtam alkalmat,
Még zenei képzésnek.
Pedig nagyon jó lehetnék,
Ha tudnék gitározni,
Fiatalok tízezreit,
Tudnám szórakoztatni.
Sráckoromban, egy havernak,
Volt egy jó dobgitárja,
De csak annyit tudtam rajta,
Fel-ke-lő nap há-za.