szánja, mégis kerüli a világ, de
tehetetlen -, mert mostanra tudását
egzisztenciáját szétszórta
és szenvedélye társaságában
kocsijával - áthajtott rajta
szánalmam erejébe kapaszkodva
néhány szót váltok Vele -
hisz látom, mennyire akarja
szinte nekem fáj, ahogy
kislányos mosolya maradékával
darabokra tört arcvonásait takargatja
látványa -, sokáig elidőzött bennem;
miközben kérdésemmel
ostromoltam Istent: - Miért nem
nyújtja-felé-kezét, mielőtt
- földbe döngöli az alkohol?
/J. - hisz, ha még értenél?/