Mert elmúlik minden a kócos idővel,
zöld nyárra is hullik még őszi eső;
most rügy élet pattan az ágak szívében,
a tél hava múltból lett fázós jövő.
Hát bájold el kérlek a tékozló percet,
hagy hordozza szívünk a nyíló reményt;
mert elmúlik minden a kócos idővel,
és nem lesz már gyógyír ha meghal a fény.