Virágok szirma, telve üde illattal,
méhecske és pillangó gyakran látogatja.
Sok kis fej, ezernyi lila arc,
bámult rám, szakításra csábító mosollyal.
Madárka csicsergett áhítattól túl tengve,
lengedező nyírfaág himbálódzó hintaján.
Zengte a szél, a dallam messze szállt,
egy percre megállt a bennem a világ.
Fakopáncs csőre dobolt rá válaszként,
vadgalamb hümmögve regéket mesélt.
Kis fecske csivitelte el bánatát,
gólya a fészkére pihenni szállt.
Katica mászik zöld fű hegyén,
csiga bújt meg levél tövén.
Kövek alatt milliónyi bogár dolgozik szerteszét,
út mentén a porban egy veréb hempergél.
Megy a világ a maga útján,
a természet éli tavasz létét.
Minden üde, zöld tengerré vált a föld,
a nap fénye úsztatja benne sugarát.
2005. április 17. vasárnap- április 24. vasárnap