SZERETEM...
/ Fáink emlékére.../
Szeretem a zörrenő
falevelet
mintha érted élne,
mély zöldjének
fényes erezetét,
mely behálózza
szemednek kékjét,
és azt is szeretem
amikor egy ágat
a vihar tép,
mintha táncát
neked adná,
hogy rámosolyogj
hogy érezhesd
élni szép...
és a lomb is kell
hogy kecses ujjaival
arcodra szelíd
meleget hintsen,
és a folyton elhaló
életek zajától
árnyat adjon
-hűvösen...
és érted van a törzs is
hogy hátad tartsa
'mikor néha-néha
megpihenve,
rám nézel
őszinte - tiszta
szerelemmel...
...
nem tagadom
szemedben elvesztem...
és a lombok
fölöttünk összesúgtak,
merészen az égig nyúlnak
érettünk...
'míg életünk egére
reményt leheltünk...
...versemet azoknak ajánlom, akik levelükkel,kinyilatkozásukkal maradásra bírtak...