Megkísértelek
Írta: Whatshername Dátum: Augusztus 17 2007 11:41:15
Mégis a legcsodásabb vagy ez ostoba földi korban,
Teljes hír
Várd csak, még sötét fátylával leszáll az éjjel,
Hallgasd, hogy h?s-dermedt susogás utazik a széllel,
Legyél telve akkorra veszett sok félsszel,
Mert én jövök el hozzád, és megkísértelek.
Hol üvölt? vérfarkas leszek a teliholddal,
Hol részeg kocsmárosné, ki zeng egy bordalt,
Vagy vénséges boszorkány tele csúf májfolttal,
De én jövök el akkor, és megkísértelek.
S mikor elszunnyadsz, az ágyad mellett várom,
Hogy rádköszöntsön a magammal hozott, lidérces álom,
Akkor rádvethetem emlékekb?l font, szoros hálóm,
Mikor elmegyek hozzád és megkísértelek.
Végignézem, hogy veri ki arcod a jeges verejték,
Minden cseppecske b?nh?dik egy elvétett emlékért,
Frisen holt szerelmünk távoli hevéért,
Ezért virrasztok feletted, és megkísértelek.
Keresnék benned valami megkapó csodát,
Esztelen imádatom leges-legapróbb okát,
Rejtett különlegességed halvány kis nyomát,
Miközben melletted állok és megkísértelek.
De Te is csak egy vagy a végtelen hosszú sorban,
Tiedben is pont két luk van, mint minden más orrban,
Mégis a legcsodásabb vagy ez ostoba földi korban,
S lett keser? vigaszom, hogyy én minden éjjel eljövök hozzád, és megkísértelek!